A gyermek abban az évben, amelyben augusztus 31-ig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. Indokolt esetben egy évig még maradhat óvodában, ha az Oktatási Hivatal is támogatja ezt a döntést. Ennek folyamatáról a következő oldalon található bővebb információ: A tankötelezettség megkezdésének halasztása

Tábla

Arról, hogy mikor iskolaérett a gyermek, elsősorban az óvodapedagógusokkal érdemes konzultálni, hiszen ők a mindennapi tevékenységek és felmérések alapján átfogó képpel rendelkeznek a gyermek képességeit illetően. Fontos, hogy nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is alkalmasnak kell lenni az iskolakezdésre ahhoz, hogy a későbbi kudarcokat elkerülhessék a gyermekek.

Tábla

Sokan úgy gondolják, hogy ha a gyermek jól viselkedik, nincs vele probléma, akkor bizonyára az iskolában is megállja majd a helyét. Sajnos sok esetben a visszahúzódó, csendes gyermekek viselkedésének a hátterében valamilyen megértési, megismerési probléma van, így mindenképpen érdemes a legkisebb bizonytalanság esetén is megkérdezni egy szakember véleményét. A gyermeknek, és a szülőnek is könnyebb, ha óvodás korban kell néhány alkalommal fejlesztésre járni, mint az iskolai évek alatt, amikor egyébként is sokkal nagyobb terhelés éri a családot.

Tábla

Mire érdemes tehát figyelni?

Fontos az életkorának megfelelő súly, magasság és általános erőnlét. A gyermek mozgása legyen összerendezett, harmonikus. Tudjon összetett mozdulatokat is utánozni. Ismerje az irányokat, legyen megfelelő a téri érzékelése (föl, le, alatt, előtt… stb.). Tartsa be a szabályokat, legyen képes várni, tűrje jól a kudarcot. Tudjon együttműködni. Legyen kialakult feladattudata, vagyis akkor is készítse el a feladatot, ha épp máshoz van kedve. Beszéde legyen érthető, folyamatos. Fontos az életkorának megfelelő, árnyalt szókincs. Nyelvtanilag fogalmazzon helyesen, érzékeltesse az összefüggéseket. Egy képről legyen képes 4-5 összefüggő mondatban mesélni. Tudja elkülöníteni a hangokat (pl. alma és sáska nem ugyanazzal a hanggal kezdődik). Ismerje a személyes adatait (név, születés, szülők neve, lakcím…). Legyen megfelelő a rész-egész viszony érzékelése, az alakállandóság, az alak-háttér megkülönböztetés, az emlékezet, a figyelem, a formafelismerés. Legyen önálló az öltözködésben, tudjon cipőt kötni, ismerje fel saját ruháit. Tudjon önállóan kezet mosni, étkezni. Ismerje fel érzelmeit, szükségleteit.

Tábla

Nem az a fontos, hogy le tudja írni a nevét, vagy húszig számoljon, hanem az, hogy érdeklődjön a betűk és a számok világa iránt! Az érthető beszéd, a gondolatainak megfelelő kifejezése, és a hallott beszéd jó tempójú feldolgozása alapvető fontosságú ahhoz, hogy az órákon el tudja majd sajátítani a tananyagot.

Tábla

Mik az iskolaéretlen gyermek jellemzői? Mikor gondolkodjunk el azon, hogy szakember segítségét kérjük?

  • Ha a gyermek zavarba hozható irányokkal kapcsolatos utasításokkal („Balra lent találod a ceruzát!”).
  • Ha nehezen tartja be a játékszabályokat (közös játék során, társasjátékozás közben).
  • Ha nem képes a társasjáték során a kidobott számnak megfelelőt lépni a mezőkön.
  • Ha nem ismeri a hét napjait, nehezen megy neki a ma, holnap, tegnap jelentése, ha nem ismeri az évszakokat.
  • Ha nehezen fejezi ki magát, nem megfelelő mondatokkal válaszol, vagy túlzottan keveset beszél.
  • Ha állandóan visszakérdez, nincs beszédfegyelme, türelmetlen, folyamatosan közbeszól beszélgetés során.
  • Ha nem ismeri a saját adatait, nem tudja a nevét, születési idejét, címét, szülei nevét, alapvető családi kapcsolatokat.
  • Ha a tévén és a számítógépen kívül nincs olyan tevékenység, amivel legalább 20 percre leköthető lenne a figyelme (rajzolás, babázás, építés…).
  • Ha túlzottan gyenge, erőtlen, egyáltalán nem szeret mozogni.
  • Ha nehezen válik el a szülőtől, és e miatt kortársaival nem tud kapcsolatot teremteni.
  • Ha nem képes másokhoz alkalmazkodni.
  • Ha nem szeret vizuális tevékenységeket végezni (rajzolás, festés…), ha túl görcsösen fogja a ceruzát, nagyon kezdetlegesek a rajzai.
  • Ha nehezen jegyez meg mondókákat, verseket, rövid szövegeket.
  • Ha a szülők túlzottan kiszolgálják, mert nem tudja magát elfoglalni, nem képes egyedül öltözni, enni, tisztálkodni.
  • Ha az elkezdett tevékenységeket hamar abbahagyja, nem fejez be egyetlen játékot sem, kapkod, egyszerre mindenre figyelni szeretne.
  • Ha nem megfelelő a monotóniatűrése, nem viseli el a kudarcokat, nem kitartó, nem alakult még ki a feladattudata.