Dr. Szabó Ágnes
Gyógypedagógusként és háromgyermekes anyukaként kikerülhetetlenek a játékok a mindennapjaimból. Nem mindegy azonban, hogy mikor és mivel játszik a gyermekünk.
Azt gondolom, hogy minden életkorban az a megfelelő játék, amihez a gyermek szívesen nyúl a polcon, és amivel fejlesztheti a fantáziáját is. A fenntarthatóság, az egyszerűség jegyében igyekszem természetes játékokat választani a munkám során is, és gyermekeimnek is.
Legnagyobb lányom születésekor (három évvel ezelőtt) minden közeli ismerőst megkértünk, hogy csak olyan játékot hozzanak hozzánk, amit előtte egyeztettünk. Szerencsére ez a mai napig működik, így három gyermek mellett is elmondhatom, hogy egyetlen elemes villogó zenélő műanyag vacak sincs itthon. Hiába írják rá ugyanis a gyártók ezekre a játékokra, hogy „fejlesztő”, valójában a legkevésbé vannak fejlesztő hatással a gyermekekre, hiszen a legtöbb azon az elven működik, hogy ha megnyomok rajta egy gombot, akkor villogni fog, zenélni kezd, vagy elmozdul. Ezen kívül általában semmit sem tudnak.
„Fejleszti a képzelőerőt”. Nem, a képzelőerőt az fejleszti, ha a gyermek fog egy botot, egy termést, egy kavicsot, és elnevezi, szerepet ad neki.
„Fejleszti a finommotorikát”. Attól, hogy egy műanyag tárgyon végzi ugyanazt a mozdulatsort, a finommotorika nem fog rohamos fejlődésnek indulni. Tapintson különböző felületeket, manipuláljon különféle tárgyakkal, termésekkel, bogyókkal! Fessen az ujjával, gyurmázzon, fűzzön!
„Fejleszti a szociális készségeket”. Egy beszélő játék? Érdekes felvetés. Menjünk a gyermekkel különböző nekik való helyszínekre, találkozzunk kortársakkal!
Na jó, de ha nem a bolti fejlesztő játékok, akkor mik legyenek a gyermekek polcain? Nálunk az elsők között voltak, és a mai napig a legnagyobb kedvencek a könyvek. Csak a gyermekeinknek körülbelül 300 darabból álló könyvtára van (nincs egyszerre minden könyv szem/kéz előtt), és gyakran járunk könyvtárba is. Nagyon szeretik a keresgélős könyveket, a mondókás könyveket, és a rövid történeteket is.
A finommotorika fejlesztésére számtalan ötletet találhatunk akár az interneten is. A lányaink nagyon szeretnek rajzolni. Különféle eszközeink vannak erre a célra: méhviasz kréta, mogyorófa ceruza, kavicskréta, ceruzák, zsírkréták, vizes színezők. A finommotorika mellett a kreativitást is nagyon jól fejleszti ez a tevékenység, és kiváló elfoglaltság rossz idő esetén.
Szintén rossz idő esetén vesszük nagy hasznát a benti tornaeszközöknek. Nálunk itthon palló, muffik, szivárványhinta, pikler háromszög, „gördeszka”, alagút és labdafürdő áll a lányok rendelkezésére. Ezek nagy része nyílt végű játék, vagyis az „eredeti rendeltetése” mellett másra is használható. A palló lehet híd egy folyó felett, a gördeszka autóvá változhat, és mindennek csak a képzelet szabhat határt.
Nyílt végű játékok a szivárványok, a fa állatkák, a színes horgolt csigaszalagok, golyók, kosárkák, és még sorolhatnám. Építhetünk belőle, mesélhetünk velük, használhatjuk az állathangok elsajátítására, színtanulásra, formaegyeztetésre… Legyünk kreatívak, és hagyjuk gyermekeink fantáziáját is kibontakozni! Természetesen kevesebb energiabefektetéssel jár, ha leültetjük őket a tévé, egy kütyü, vagy egy zenélő játék mellé, de hamar kiderül, hogy ez a szabadidő, amit ilyenkor szülőként nyerhetünk, többszörösen „megbosszulhatja” magát a későbbiekben. Sajnos egyre több olyan gyermeket ismerek, akinek szinte biztosan azért van szüksége a beszédindításra, mert túl korán találkozott a „kütyükkel”. Három, három és fél éves fiúk és lányok, akik hónapokon keresztül járnak logopédushoz és TSMT terápiára, hogy megtanuljanak beszélni, és „behozzák a lemaradásukat”.
Sokszor az a válasz az ismerős szülőktől, hogy „De a nagymama hozta, és muszáj megtartani.”. Nem muszáj. Legyünk nyíltak, és mondjuk el (főleg) a családtagjainknak, ha olyan ajándékot hoznak, ami szerintünk nem a mi gyermekünknek való. Csak azért ne legyen otthon egy halom zenélő villogó vacak, mert megharagszik az ajándékozó, ha továbbadjuk azt. Az első évek (is) nagyon fontosak a gyermekek életében! Töltsünk velük minőségi időt, és játszunk nekik való játékokkal!
Énekeljünk, mondókázzunk, zenéljünk együtt! Akkor is, ha „nincs jó hangunk”. A gyermekeink számára a mi hangunk a legcsodálatosabb az egész világon. Hallgathatunk zenét is együtt, de ha tehetjük, akkor vásároljuk meg a hanganyagot, vagy kölcsönözzünk könyvtárból, hogy ne a reklámokat kelljen a gyermeknek hallgatnia. Mutassunk nekik hangszereket már egészen kicsi korukban, hogy később maguk választhassák ki, mivel szeretnének zenélni (ha éppen ez érdekli majd őket). Legyen választási lehetőségük. Kerekítő és Ringató foglalkozásokon sokszor van mód a hangszerek kipróbálására, ha otthon nincs elegendő belőlük. Végső esetben pedig ott van a fazék és a fakanál, és készen is van a legcsodálatosabb dobfelszerelés a világon!
